Bárcsak én lehetnék az alkohol,ami szétmarja torkodat s kábult ámulatba ejt.Vagy a villódzó fény mi fehér arcodat puha pirosra,kékre,zöldre festi.Bár lehetnék véredben keringő oxigén,ami szétfeszíti ereid.Vagy lehetnék lüktető szíved,a zene ritmusára dobbannék benned.Tüdődet mérgező füst lennék,olyan lágyan hagynám el ajkaidat,hogy észre sem vennéd.Hamutáladban elnyomott cigarettacsikk lennék(meggyújthatnál újra,ha a többi elfogyna).Szemedet csípő szél lennék és sósan maró könnycseppedben olvadnék.Hajadba akadt fűszál,bőrödbe fúródó kullancs,fényképeden elmosódott árnyék,lyukas zoknid,recsegő hangod,elvesztett kulcsod,versbe bújt rímed,körmöd alatt a kosz lennék.Bár én lehetnék a cipőd,mi feltöri lábad,a hajnali tört napsütésed,az álmodban keringő fehér zászlód,arcodra fagyott mosolyod,a reggeli első pillantásod,a kedvenc helyed,a szád szélére ragadt tejszínhabod,kitágult pupillád.Bárcsak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése