Kétségek,kitisztultak.Szavak,elbambultak.Tavaszok,megfakultak.Kezek,nem szorítanak. Szemek,elborulnak. Ölelések,hiányoznak.
Üres könyv,elolvasom.Cigaretta,elszívom.Köhögés,letagadom.Fájdalom,felköszöntöm.Türelem,megnövesztem.Megbékélés,nem találom. Szerelem,nem keresem.Remény,nem szeretem. Pénz,nem remélem. Jövő,az itt nincsen. Pillanat,összetöröm. Ima,nem hiszem. Piros ajkak,nem szólnak.
Leveled,elolvasnám. Levelem, összetépnéd. Szemüveged,megkívánom. Mosolyod,nem látom.Fájós lábad, megsajnálom.Bicegésed,leutánzom.
Későn szóltál, hogy itt a tavasz, hogy zizegnek és élnek a fák, hogy sejtelmes suttogások száguldanak sebesen a virágportól duzzadt éjszakákban. Nem szóltál és elsuhant mellettem és friss szellőjével tarkómat csiklandozta. Nem szóltál, és elvesztettem és elvesztem a télben és a nagy,meleg pulóverben. Hogy is szólhatnál, nevemet sem tudod, hangom sem hallhatod, meg amúgy is, te vagy a tavasz és én minden, ami fázik.
