Valamit valamiről.

Hú. Hát jó rég nem írtam. Pedig lenne miről. Leérettségiztem, lenyelvvizsgáztam, ‘majdnem’ filmdramaturg lettem, ma van a szülinapom( Livikének is, aki egy tündérbogár, by the way) Hajni 18.szülinapi bulija után még mindig másnapos vagyok, meg kábult, meg szerelmes… 5 nap múlva megyek Kanadába 3 hétre rokonokhoz, egész pontosan háromszor fogok átszállni, 16 órát leszek a levegőben, 10.000 kilométert fogok megtenni, ja és a legnagyobb félelmem a repülés…A kutyám épp a kanapén heverészik a hátán és horkol, az arany Marlboro 640, 1 kiló cukor 400, zöld póló van rajtam és fekete szoknya, a bicajom, Tóbiás végre szervizben gyógyul, elbújtam egy fa mögé, egyszer meg elfutottam…Átalakították a Corvin tetőt, pénteken csak 200ft lesz a beugró, az elmúlt két hétben négyszer öntöttek le sörrel, szinte sorsszerűen, mindig, csak engem, ha kérdeznek egy jó filmet, egy sem jut eszembe, újraolvasom az Üvöltő szeleket, mert kell, Grace klinika függő lettem, és már csak pár nap, és új évad True Blood… vannak olyan számok, amit ha itthon hallgatok, vagy megszólal egy boltban, idegesítőnek, sőt rossznak ítélek, de ha megszólal egy buliban, “ez a kedvenc számom” felkiáltással fel-le ugrálok. Nem fáj már, ha mással látom, a kislábujjam viszont igen, mert tegnap belerúgtam a székbe, nincs telefonom több hónapja, és őszintén nem is hiányzik, még mindig nem hagynak élni, fél év után sem, pedig N-E-M É-R-D-E-K-E-L. Láttam álmaim pulcsiját, meg ruháját, de nem volt pénzem megvenni (sosincs, sose lesz), Barbi sunyi és nem árulja el, mit kapok szülinapomra, karaokiztam, Kispált, mert az tuti, még mindig szeretem az esős napokat és a barackos teát, érettségi időszakban 5 kávét ittam naponta, és most nagyon nehéz lejönni a szerről, magyar emelten kihúztam a Bánk bánt, az egyetlent, amit nem akartam és nem tudtam, alig van szempillám, pontosan 19 éve láttam meg a nagyvilágot.

Szóval, zajlik az élet, de mivel ez senkit nem érdekel, ezért befejezem. Fogok majd írni, úgy rendesen, ha lesz miről, meg ha nem érzek majd mindent szarnak, ami kikerül a kezemből. Addig is jó reggelt!:)

Valami bizonyosság.

Huzatos szobákban cigarettaszálak lobognak görcsös tüzükben,ott vagyok, ahol hagytál, álmomban összezárt kezekkel.  Nem imádkozom, csak neved mormolom kihűlve, itt a semmiben, a szélben olvadó bútorok között. Forró levegő remeg az ablak párkányon, a nyár első rezdülése, és valahol összekuszált gondolatok tartanak hazafelé a légüres térben. Bömbölő televízió a semmiről ordít eszét vesztve, engem meg megsüketít ez a bódító, dallamos illata hajadnak. Mikor nem azért élsz, hogy élj, csak hogy érezz és láss és nevess, így fekszem én kuporodva, ráncos takarók között, neved dúdolva most már,  hogy tested melegét nem érzem. Harag vagy, vagy fellángolás, vagy lobogó, kék szemek, csak Isten tudja már, vagy a Sors, vagy Dühöngő Szelek. Nyári nap kókad estefelé keleten, és én csak fekszem, és fekszem valaminek a határán, és nem is hiányod fáj, hanem, hogy vagy valahol, és hazudsz, és csillogni vágysz, de minden, ahova nyúlsz, sárrá változik. Ez a nyári nap, ez a hazugságokból épített vár, amiben nekem már nem volt helyem, ez a hatalmas mennyország, ahol boldogak voltunk egyszer, ez a nyári nap is elmúlt. Ellobban lassan az este is, nagyot villan és eltűnik, és jön egy újabb, de mind csak üres melegség nélküled.  Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.