A napban lehet csak igazán szeretni,összeégve,perzselődött szempillával egymás tekintetében elégni.Az űrben lehet csak igazán szeretni,egymás körül forogva,levegőt nem kapva megfulladni egymásba kapaszkodva.A felhők fölött lehet csak igazán szeretni,a jeges levegőben sem érezve nagyon fájdalmat,mint amit szívünk érez,s jéggé fagyva zuhanni a fölre.Csak a földön lehet igazán szeretni,tükröt tartva a másiknak,jobban szeretve,mint saját magad,gyermeteg játékokat játszva,egymást megkínozva,s ősz hajjal végül,egymás ráncos kezét fogva meghalni.
[tudom,hogy mostanában nem voltam túl aktív,de nem voltam pesten,aztán pedig lefoglalt a forgatás és a vágás,de ígérem bepótolom hamar!]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése