Legyen még egy nem vers.

Vajon hallhatom-e újra azt a dallamot,amit pár éve az ablakod alatt,amitől akkor úgy éreztem,ismerlek,mert megtorpantam a zongorajátékod előtt?

      Vajon láthatom-e még egyszer az a fürge villámot,ami nagyot dörrent akkor éjjel is,amikor bevilágította a hajnalom?

            Vajon megérint-e még az a szél,ami egykor hajamat borzolva kezed simogatását juttatta eszembe?

Vajon lehet-e ez a kávé az utolsó,
utolsó lehet-e ez a szippantás cigaretta?

Vajon élhetek-e kétszer,hogy hibáimat kijavítva,

valahova máshova mehessek el,

tiszta lelkiismerettel?

És vajon remél e a csiga
erőt,gyorsaságot,bátorságot
csak mert hazafutnia nem kell?