Megpörkölődött hajszálak szaga. Sebesen robogó vonat ütemes kattogása. Fekete hamu tölti be a kupét, beivódik pólusainkba, beszennyezi tüdőnk. Mit akartam mondani? Hogy használtál-e már fogselymet. Hogy egyszer kiskoromban ki vittek játszani télen a Károlyi- kertbe, és ott volt egy kislány,aki pont úgy nézett ki, mint a nővérem a régi fényképeken. Olyan szomorú lettem, hogy én sosem ismerhettem azt a lányt és hogy valami elmúlt. Ezért segítettem annak az idegen kislánynak odacipelni a havat a hóemberéhez. Vagy megkérdeztem volna,hogy gyűjtöttél e valaha perselyben pénzt? Vagy elmondtam volna, hogy szerintem a facsemete egy különlegesen gyönyörű szó. Különben meg, sosem tudom meg milyen íze van a fogselyemnek. Felégetett múltunknak utolsó darabja szempillámra száll és beleragad. Miért rúgsz, miért harapsz? Hova megyek, mit keresek? Miért írok, amikor úgy érzem nem megy, és kinek írok? Senki sem figyel. Nobody can hear me. Annyi mindent tudnék neked mesélni, annyira különleges lehetnék melletted, ha hagynád. Elterveztem mindent. Mindent eltervezek. És mi történik? Ami mindig. Az élet. Szemedben tükröződök és leköpném magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése