-Rád vártam.-mondta,miközben a fiú felé fordult a padon. A fa megreccsent súlyuk alatt.Cipőjével köröket rajzolt a hóba, sapkája ráncai közé ragadtak a hópelyhek.-Rád vártam, mióta az óvodában a sarokba állítottak. Rád vártam a dobozos tejet iszogatva a leghátsó sorban. Rád vártam a moziban,mikor a horrorfilmek alatt hevesen dobogott a szívem. Vártam hogy megszorítsd a kezem, és a válladra hajthassam a fejem. Rád vártam, mikor először ittunk vodkát a deáktéren, és leragadó szempillám alatt kettőt láttam mindenből. Kétszer akartalak látni. Rád vártam, mikor az udvaron cigiztünk, és engem elkaptak. Azt akartam, hogy megvédj az igazságtalanságtól. Rád vártam, amikor először kaptam egyest földrajzból, azt akartam hogy megvigasztalj, hogy eltakarj a többiek elől, hogy ne láthassák, hogy sírtam. Rád vártam, mikor lázasan feküdtem a kórházban, kábán az altatótól, arra vártam, hogy megfogd a kezem és megkérdezd, hogy vagyok. Rád vártam, mikor nyáron csillaghullás volt, és kint feküdtünk a fűben a többiekkel, de én egy csillagot sem láttam. Azt akartam, hogy legalább te ott legyél. Rád vártam, mikor leöntöttem a kezem forró vízzel, és a sebészeten bekötözték. Azt akartam, hogy megpuszild. Arra vártam már nagyon rég, hogy te is sírj, hogy neked is fájjon, hogy beteg legyél, hogy fáradt legyél és én ott lehessek neked, mikor szükséged van valakire. Nem kérdeztem volna semmit. Nem mondtam volna vigasztaló, semmitmondó szavakat. Csak ott lettem volna.- Ezt akarta mondani, de nem jött ki hang a torkán. Pár percig csak ültek némán, aztán levette kesztyűjét, és megfogta a fiú kezét.
- Rád vártam, már megint késtél 5 percet. Na menjünk már,megfagyok.
