te.

A ruhámba törlöd,amit nem látsz,a gombodat kikapcsolom,ujjad végigfut a gerincemen,forró vérem kicsapódik a bőrömön,rád lehelem,a füledbe,csukd be a szemed,szempilládban elveszett egy esőcsepp…Házad lennék,és lennék benne a csillár vagy a poros pohár,én lennék a kerti széked,csótányod lennék,kit eltaposhatsz,ha lenne lelked én lennék…nyaki verőered kezemben,az életed is,felfogom szíved dobogását,pólódba törlöm,a forró víz megégeti kezem,mégis mellkasodra támasztom tenyerem,kiugrunk az égő autóból,mert elromlott a fék…Átlépsz szomorú országom határán,a szél úgyis gyökerestül tépi ki a zordon fákat,hát nem mindegy,megmászod vagy kikerülöd őket?Régi,sáros újságpapírok kavarognak a viharban nekicsapódva az ablakoknak,ahogy ujjad csigolyámról csigolyámra vándorol,sóhajtás,a válladba borulva nem kapom a levegőt,ajtók csapódnak,fák halnak,kutyák vonyítanak,gyerekek sírnak,amíg megfulladok.