Pages

2010. november 4., csütörtök

Lázálom.

 

tumblr_lap0l7UAeV1qc0dfno1_500 Kislánykoromban éjszakánként ha lázas voltam, elnyelt a sötétség. Szörnyek lihegtek mindenhol. Az ágy alatt, a párnámon, a takarómba gyűrve. Forró kezeim egymásba kapaszkodtak és a remegésbe belesajdult a gerincem. Sokszor hittem, hogy megvakultam, annyira körbevett mindent a sötétség, égő szemeimmel kutattam valami fényfolt után. Nem mertem kiabálni, nehogy felkeltsem a szekrényben búvó, még alvó rémségeket. Könnyeim végigégették arcom. Ma mást láttam lázálmomban. Ketten voltunk, a díványon ültünk, a szobában havazott. A hó lassan belepte hajunk, szemhéjunkra rakódott, nem tudtunk pislogni. Egymásba kulcsolódó kezeink kékre fagytak. Arcunk halott fehér, csak szánk egyedül vérpiros. Elnyelt mindent a fehérség, megevett minket, a körvonalak eltűntek, a könyvespolcok elolvadtak, a dívány jégkoporsóvá lett. Ültünk csendben és hallgattuk a hópelyheket. Ha nagyon figyelsz, hallod őket a síron túlról suttogni, zizegni, elbúcsúzni. A válladra hajtottam fejem, vörös hajamból jégcsapok álltak ki. Megmozdult bennem valami, féltem, felemészt az egyszerűség. Könny csordult ki szememből s a nevetőgödrömbe jéggé fagyott az is. Ha sokáig nézed a havat, megvakulsz. Így hát behunytam elnehezedő szemem, és próbáltam összekulcsolódó kezünkre összpontosítani, de nem éreztem már a kapcsolatot, elfagyott bőröm akár a tied is lehetett volna. Jön a fagykirály. Ezzel ijesztgettek kiskoromban, ha nem akartam felöltözni. Álmomban tudtam, felöltöztettem lelkem a legszebb ruhákba, mégis elviszi a fagykirály. Hallgasd egyszer, ahogy esik a hó. A fák ágairól nagy tömbök hullnak le. Madár tipegés hallatszik az érintetlen fehérségben. Vérfagyasztóan gyönyörű. Láttam és éreztem mindent álmomban, a díványon, veled, amíg átváltoztam fagykirálynővé, s remegve vártam férjem érkezését. Te eltűntél, betemetett a hó. De kezed a kezemben maradt. Remegve ébredtem, lecsúszott rólam a takaró, a térdemet öleltem összegömbölyödve. Forró homlokom szinte lyukat égetett a párnán. 39.2. Voltam már lázasabb, de ijedtebb még soha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése