Emlékszel még arra, amikor összefutottunk a virágos bolt előtt? Az volt a legjobb virágbolt a világon. Volt forró csokijuk, ami már szinte émelyítően édes volt, meg télen forralt boruk, aminek összegabalyodott az illata a fenyőágakéval. A fülembe súgtál valamit, és ahogy közel hajoltam, éreztem a Morlboro illatot a bőrödön. Egy néni irigyen nézett. Pár hajszálam a kabátod gombjába akadt. Nem nagy áldozat. Úgy álltál ott, mint aki nem fél a haláltól, mert megélt és megtapasztalt már mindent. Rajtam nevettél. Hogy félek a macskáktól. De csak azért,mert megtámadtak, jó? A szél összekuszált mindent, az arcodba fújta a sapkámat.Mit Súgtál? Kérlek segíts, nem emlékszem. De azt tudom, hogy a néni sokáig nézett minket, ahogy kacagtunk ott semmitmondóan, mert tényleg nem ért semmit az egész. A vállamra tetted a kezed, ahogy puszit adtál. Én erre mentem, te meg arra, a kis virágos bolt meg nem sokkal ezután bezárt. Talán mi voltunk az utolsók, akik orrunkba szívhattuk a télnek legbékésebb szigetén az adventi koszorúk szagát, sőt talán mi ittunk ott utoljára a ragacsos kakaóból. Hiányzik az a hely, de egész jó kis kávézó nyílt helyette.
Van valami magával ragadó az írásaidban, ahogy képeket formálsz a szavakból. Írj még sokat kérlek!
VálaszTörlés