Pages

2010. szeptember 5., vasárnap

Sweet dreams are made of this.

Álmodtam valamit és nem félek!Ordítjuk bele az éjszaka hasogató csendjébe lelkünk,piszkos takarónk gyűrögetve.Az üzenetrögzítő néma sikolyában is egymást halljuk.Olyanok vagyunk,mint lakótelepi házsor erkélyén kint felejtett,aszott virágcserép,és benne halott muskátli.Tócsákban tükröződik arcunk,hullámzik.Mit szeretnénk?Hinni valakiben,aki felráz rémálmunkból és altatódalt énekelve velünk reszket?Csak törjék meg a csendet,csak mossák le ablakunk,hogy kilássunk az őszi mosolygásra.Csak fogják kezünk,szorítsák,hogy fájjon.Táncoljunk a sötétben,verjük le a vázákat,fúródjon bőrünkbe az üvegszilánk.Csak a cigaretta parázs piros fénye világítsa arcunk.Ne féljünk többet,nem kell félni,a sötétben is suttogjunk,hátha meghallja valaki.Ne kérdezz és ne válaszolj.Csak táncoljunk és harcoljunk lelkünkkel.Hajunk egymás szájába szálljon,pórosainkon át lélegezzünk.De megsüketülünk a csendben és meghalunk álmunkban.Kérlek,ne ébressz fel,nem akarok többet félni.Önnek nincs új üzenete.

Mentegetőzve elfut,vagy szó nélkül eltűnik?Lehet fogadni.

1 megjegyzés:

  1. Annyira imádom, ahogy megfogalmazod a nagy igazságokat és az érzéseket. Semmi elcsépelt fordulat, csak képek-képek és képek, amiket a szavaid idéznek. És még ha valami borzasztót írnak le, akkor is gyönyörű lesz az egész. Csodás! :)

    VálaszTörlés