Olyankor

 

‘Olyankor utána,tudod ha vége van
Az ágy oldalára írod fel boldogan
Én meg a szívembe,a belső falára
A neved arannyal írom fel utána’

Áthatolhatatlan falak vesznek körül.Akaratomon kívül taszítok el mindenkit.Fáj.Én akartam,mégis hiányzik.Vannak körülöttem és szeretek.Csak éppen.Ha ő más lenne…De nem az.Vagy ha igen,akkor is máshogy.Esik az eső.Lelkesen hallgatok.Érzek.Szagolok.Beszáll az ablakon egy elázott porszem.Elmennék valami tó mellé,hiányzik a vízpart.Vinnélek.Nem tudok összefüggően gondolkodni.Hiányzik és belém mar.Bárcsak…bárcsak a bárcsak sem kéne.Bárcsak tudnám.Bárcsak jó lennék,csak most az egyszer.