Altató dal.

 

Öt éve voltak együtt és egy éve döntötték el,hogy gyereket akarnak.Flóra minden alkalommal vett egy terhességi tesztet,és mindig,ha a piros x helyett a kék kis vonal jelent meg,úgy érezte,hogy egy üres lyuk tátong az életében,és nem bírja betölteni.Aztán mikor végre sikerült,és aznap este elmondta neki,Márk sírt. Azt mondta,hogy ő még nem áll készen,és nem gondolták át ezt elég jól.Magáról sem tud gondoskodni,nem hogy egy gyerekről.Ő csendben kikísérte,arcon csókolta és szorosan bezárta mögötte az ajtót.Nem kiabált,nem is haragudott.Mintha mindig tudta volna,érezte volna legbelül,hogy ez lesz,mint mikor a szamarak megérzik az eső közeledtét, vagy mikor tudod,hogy meg fog csörreni a telefonod.Másnap elment a közeli parkba és egész úton odafelé azon gondolkodott,hogy miért érzi még mindig azt a mély és borzalmas ürességet magában.A kislányának(mert biztos volt benne,hogy lánya lesz) talán már ujjai sőt körmei vannak és a kis szíve is hevesen dobog benne,az ő testében.Leheveredett a fűre és élvezte a napsütést.Szemét lehunyta és csak hallgatta a város zajait.A szirénaszót,az autók dudálását,a gördeszka park felől jövő kurjongatásokat,a gyereksírást.Mintha az egész város vele együtt lélegzett és dübörgött volna,mintha az egész egy duzzogó élő szervezet lenne.És ekkor hirtelen hányingert és fájdalmat érzett,legszívesebben rágyújtott volna.Szánalom és sajnálat fogta el a még meg nem született gyermeke iránt,mert elképzelni sem merte,milyen élet vár rá.Nem hitt a világvégében,de sokszor érezte úgy,hogy mindenki csak valami nagyra,rosszra vár,az egész világ megfeszül és bármikor kigyulladhat,vagy bármikor jöhet egy hurrikán,ami elsöpri végre az egész emberiséget.Úgy vélte,hogy van egy pont,ami után nincs semmi, és hogy a föld sebesen száguld e felé a pont felé.Előre félt attól a pillanattól,amikor a kislánya először teszi fel azt a kérdést,hogy “anyu,mik azok a csillagok” mert a sűrű szmogtól sosem látott olyat. Nem akart erre a világra gyereket szülni,és nem akarta kitenni annak,amit ő szerencsés esetben már nem fog megélni.Megijedt a gondolataitól és megsimogatta hasát,ami még feszes volt és sima. Hiszen öt évig viselte gondját egy gyereknek.Mit képzelt?Csak a saját életét akarta meghosszabbítani ezzel,pedig a színházból is mindig kiment abban a pillanatban,amikor úgy vélte,itt kéne befejezni.Hasra fordult,idegesen kutatott a táskájában,míg végül talált egy megviselt cigarettát,és könnytől csillogó szemmel meggyújtotta.Egy turista busz húzott el mellette és sarat fröcskölt a hátára.