Pages

2010. augusztus 8., vasárnap

Többször nem!

 

Mikor a hangod által újra létezem,amíg karom szorítod úgy fáj,hogy létezem.Mikor kegyetlen közönnyel szívemben kutatsz és tudom,csak úgy szerethetsz ha megtalálsz.Ha megbocsájtanál,látnád,hogy zuhanok kiáltozva a közönybe,hogy olvadok el a megértésben nélküled!A hangod,a zaj,a szép új ruhám,a karom,a szemed,a csókod,ami nekem jár,a kezed,ami kiszorítja belőle az életet mégis csak azért létezem mert ez mind úgy fáj!A fájdalommal együtt lélegzem,úgy vágytam rá mégis úgy taszít.A szép új ruhám vettem fel…ökölbe szorított kézzel és szorosan zárt szájjal élveztem minden egyes pillanatát.A mazoista,aki akkor a legboldogabb,ha érzi előre a fájdalom édes,keserű ízét!Milyen szépek a fények,hogy fújja szoknyám a szél,hogy zúgnak a fák,amikor hangod dallamára újra megszületek.Csak azért,hogy másnap méltósággal halhassak újra.Miért söprik le az emberek a vállukról újra és újra a hópelyheket?Miért fáj újra és újra,ha rád gondolok?Zöld a háttér,az ég sötétkék,arcod fehér,szép zene szól,lelkemet pirosra színezve halok meg újra és újra,hogy létezhessem ismét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése