Somewhere.

 

És tessék,itt vagyunk mi,itt fekszünk a réten,amiről annyit álmodtunk.A kiégett füvet tépkedjük,körülöttünk csupasz szőlőfürtök.Már megettük lelkünk legjavát,és nem maradt mit mondani.A nevedet sem tudom,testvéred sem ismerem,szemed színére már nem emlékszem.Megkaptunk mindent,mire vágytunk,gerincünkön magányos izzadságcsepp fut végig.Te vagy a fény.Lélegzünk.Egyszerre.Dobbanunk a földel.Földrengés,vagy csak szívünk remeg?A tél sem érinthet meg minket.Itt fekszünk mi.Közös történetünk végén,egymás álmaiban.Már csak pár perc.Pár másodperc.Kezed a hajamban.Ujjaiddal fésülöd a csomókat.Kiegyenesíted a lelkem.Íjhúr pendül.Elvérzem,érzem.Piros arcod nézem.Ez lenne hát a vége?Ennek kell lennie.Halk zene.Szél simogat.Búzamezők ringatóznak mellettünk.Ne nézz rám,én nem bírom.Szakadozik.A levegőm.Elfogy.A szerelem.Így lesz,így kell lennie.Legyen akkor ez a legszebb pillanatunk.Méltóbb nálunk.Mi már nem létezünk.Soha nem is voltunk mi.Csak én.Csak te.Szerettél.Meghalunk most egymás álmaiban,a réten feküdve,egymás kezét tartva,egymás tekintetét kerülve.Ne nézz rám.A kék égre és a felhőkre emlékezz.A szemem már rég becsukódott.