Vajon ha kapnánk egy esélyt,hogy újrakezdhessük minden eddigi emberi kapcsolatunk,másodszorra már nem csalnánk,hazudnánk,bántanánk?Vajon megtanulnánk bízni és szeretni?Ha meghosszabbíthatnánk a tökéletes pillanatot akár évekre,nem lenne életünk minden további perce silány és felesleges?Nem lenne biztonságosabb,kiszámíthatóbb az élet,ha gyerekeinket nem azzal a mesével altatnánk el,hogy jön majd a herceg vagy a hercegnő fehér lovon,és megmenti életünk?Ha nem az lenne az élet rendje,körforgása,hogy megismerjünk embereket,aztán csalódjunk,vagy szeressünk,ha valahogy ki tudnánk tépni magunkat a folytonos újrakezdésből,boldogabbak lennénk?Ha nem próbálnánk mindig saját arcunkra formálni mindenkit,ha el tudnánk fogadni és szeretni tudnánk mindenkiben a különbséget,tudnánk csodálni a változatosságot?Ha elfogadnánk,hogy valaki vagy valami másodszorra,harmadszorra sem lesz szebb,jobb,akkor is újra akarnánk mindig kezdeni?Ha megszavaznának nekünk még egy kis bizalmat,nem játszanánk ugyan úgy tovább?Nem létfenntartó,hogy bántsanak,és másokat bántsunk,vajon nem csak lelkünket nyugtatjuk azzal,hogy”én ezt nem akartam”?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése