Pages

2010. augusztus 22., vasárnap

Le vent nous portera.

le_vent_nous_portera_part_2_by_covanea
-Tudod te,milyen íze van a szélnek?Harapj bele a levegőbe.A szerelem,az áramütés(mikor kezünk egy pillanatra összeér),az őszibarack és enyhe füst íze kavarog benne,édes és keserű egyszerre.És azt tudtad,hogy ha a szemedbe nézek,megszédülök,mint mikor a tenger hullámait figyelem egy hűvös reggel?Nem tudtad?
-Én csak azt a kimondatlan ölelést érzem,mikor a liftben összeakad a szemünk,és zavartan tudjuk,hogy ugyanarra gondolunk.És mintha a levegő is kifogyna hirtelen,miközben te az ajtót,én meg a grafitit mustrálom a falon.
-És azt tudod-e,milyen idős a szél?Több ezer éves,mégis csak akkor keletkezett,mikor megláttalak,s azóta süvít át dübörögve lelkemen,mióta először kaptam szívdobogást hangodtól.A szél erős,öreg és fiatal,velünk született,akkor született,amikor szemünk elsőnek nyílt a világra,s szemünk is csak azóta könnyezhet tőle.
-Én csak azt a dallamot hallom,amit halkan dúdoltál a teraszon azon az első nyáron,teregetve.Az a dallam süketít meg minden nap,mert benne van minden egyes ölelésünk,csókunk,szavunk,összetört borospoharunk,elcsattant pofonunk,karmolásunk,ajtócsapkodásunk.Az a dallam szakít szét minden este és ad reményt reggelente…A szövege valahogy így szól: ”Szél bújt a füled mögé,add ide még utoljára,szemem mögött szívemben rád gondolok,s a halálra”
-És azt tudod-e milyen színű a szél?Ha elfújja a szivárványt egy kopár rétre,ott is csak szürke,de ha behunyod a szemed és engem látsz mögötte,ahogy én látlak téged,a szél olyan színű amilyennek szeretnéd: nekem fakókék,mint a szemed,neked talán fekete.
-Én csak azt a színt látom,ami a kedvencem volt ott a teraszon azon a nyáron.A kockás inged pirosa és kéke.A piszkos fehér csempe vakítása a csillagtalan estéken.A kiloccsantott bor mély vörössége azon a gyönyörű,régi fa asztalon.A hegyek sötétzöldje a derengő reggeleken.Azt hiszem,akkoriban minden színt szerettem.
-És tudod-e,miért gyűlölöm a szelet?Mert székedet felborította,dühös lettél rám és a szélre.És a szél elvitte azt a gyönyörű fehér sálam,ami még sokáig tekergett a levegőben,épp hogy csak nem értük el,s aztán tovavitte,hogy valaki másnak a nyakát melegítse.A szél elvitte mindenünket.Kiszáradt tőle a szánk és felrepedt a bőrünk.Ki szeretné így a szelet?Elfújja régi álmainkat,meg nem történt öleléseinket,tüzes tekintetünket.Egyébként a dal folytatása: “Szél fújta ajkain had pihenjek utoljára,hogy aztán lelkét kezemben tartva,vágyakozva gondolhassak szempillájára.”

“Simogatást,kedvességet
Kezed ami kezemhez téved
Körülöttünk forgó napok
Csak pillanatok a tegnapok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik,elvisz minket a szél”

4 megjegyzés:

  1. atmoszférában homlokom, autóm a galaxisban. annyira szép (:

    VálaszTörlés
  2. elázott frázisok amit majd elvisz a szél:) nagyon gyönyörű

    VálaszTörlés
  3. Az énekes most jött ki a börtönből.

    VálaszTörlés
  4. igen?azt hittem csak elvonón volt...hmm hmm

    VálaszTörlés