A lemenő nap egy háromszögben megvilágította homlokát.Karjára hajtva fejét aludt a teraszon.A meleg tej lassan csöpögött le az asztalról a rozsdaszín csempére,a bögre felborulva,magányosan hevert mellette.Az epret a porcelán tálban legyek rágták.Lassan kinyitotta a szemét.Volt az a fura szokása,hogy ha valamin sokat gondolkodott,vagy bosszankodott,vagy nyomta valami szívét,bárhol,bármikor álomba tudott zuhanni.Ezek után az 5-10 perces alvások után úgy érezte,lelkét és agyát kimosták,és szinte nem is emlékezett,mi miatt aludt el.Most lapus pillantásokkal nyugtázta a kiömlött tejet.Felállt,lesétált a recsegő lépcsőn,pulóvere zsebéből cigit is öngyújtót halászott elő,karjával körzött párszor,mert kicsit zsibbadt a ránehezedő fej súlyától.Sokáig állt a kertben öntudatlan,csak a cigarettája sercegése és a légyzümmögés hallatszott.Elindult a kapu felé,majd hátát a fa gerendának vetve nézte a naplementét.A kertnek csak ebből a pontjából látta be az egész házat és a mögötte húzódó tájat.Gyönyörű alkony volt,nyár végi,hideg szellő fújt,a búcsúzó nap fénye aranyra festette a diófa leveleit,és az ő,egyébként piszkosszőke haját.Folyamatosan dohányzott,és egész addig állt a bejáratnál,míg a világ felöltötte azt a borzongató szürke színt,az árnyak megnyúltak és a félhomályban az utolsó nyári tücskök kezdték éneküket.Összehúzta a pulóverét,feleszmélt és megborzongott.A garázsajtó nyílt,az rázta fel álmaiból,hallotta a régi Toyota Corolla berregését.Újra eszébe jutott a levél,amit a fiókban talált délután,és az olcsó női kölni szag,amit azon a kék ingen érzett,amit még ő vett karácsonyra,és elfogta a hányinger.Összeszorult a gyomra,szemhéja ólomsúlyú lett és hittelen halálosan fáradtnak érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése