A szomorú az egészben,hogy minden gondolatunk,titkunk az arcunkra van írva.Az orr és a száj között futó mosolyráncok,a szem melletti szarkalábak,a szempillák elavult rebegtetése…mind elárulják,melyik öltönyös pasas csalja a feleségét a titkárnőjével,melyik 92 éves néni járt éppen a 3 éve halott fia sírjánál,melyik fiatal lány fél este egyedül az utcán.Nyakig merülünk a bűnben,a pénzben, a tequilában,miközben gyűrött arany Marlborós dobozt rángatunk elő farzsebünkből és a szemünk véres drogmámorban forog.Azt hisszük,ha lehunyjuk a szemünk és mögötte aranymázas,lázas álomképekkel nyugtatjuk romlott lelkünk,mocskos kis titkainkat soha senki nem tudhatja meg.Pedig minden ember csak arra vágyik,hogy találjon valakit,akinek bőrének illatát magába szívhatja gondosan plasztikázott orrán át,vagy akinek nyakához dörzsölheti borostás,cigi füstös arcát és fülébe súghatja,hogy fél a sötétben.Vagy egyszerűen csak kokót akarunk szippantani egy áruház gyerekpelenkázójában,vagy Angliában egy szállodában akarjuk a vécét takarítani,vagy el akarjuk mondani apánknak,milyen képmutató,milyen szerencsétlen,hogy milyen szar embert nevelt belőlünk…Nem kell félnünk,a 21.század ölünkbe dobja a kurva nagy tudást,szemünkre műszempillát ragaszt,kezünkből kiveszi a virágot és bankkártyát rak a helyére,arcunkról lemossa a könnyeket és bárgyú műmosolyt erőltet rá,elpuhult ujjaink alá tolja a telefont,hogy egy gombnyomással a tévénk elé rendelhessük a Mc menünket…Ilyen az élet,kedves barátom,sosem lesz rendes lakásunk,kertünk,szeretőnk,életünk,sosem lesz egy rendes titkunk sem,mert minden az arcunkra van írva…bevésték az évek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése