Nem lenni Senkié.

Kedden délután rakják ki a kukákat.Mire lemegyek kutyát sétáltatni,már minden ház szemetében derékig benne van valaki.Néha megfigyelem a munkájukat.A hozzáértők tapasztaltan válogatják az emberek feleslegessé vált dolgait.Gyülekeznek a lábuknál az újrahasznosítható üvegek,a ruhák,a cipők.Szelektíven gyűjtenek.A kevésbé tapasztaltak csak kihajigálnak mindent a macskakőre,és zacskóba gyűjtik a hasznos holmit.Anyukámnak van egy hajléktalana.Nagyon sovány,beesett arcú,negyvenes férfi.Anyu minden téli reggel vitt neki meleg teát,neki is készített szendvicset,adott hozzá pár száz forintot.Az angol barátunk régi pulóvereit,nadrágjait,kabátjait adta neki.Apukám szerzett neki fodrászt.Egyszer látta,hogy anyával megyünk valahova.Azóta minden reggel,amikor ott áll az utcasarkon,már messziről integet,majd ha odaérek,hangos “jó reggelt”-el köszön,és ha bringával vagyok,mindig megdicséri,hogy milyen szép.Sosem kért még tőlem semmit.Elgondolkoztat,milyen lehet sehol nem élni,nem lenni senkié,nem tartozni sehová,idegen emberektől függni.Talán holnap megkínálom cigivel,mert elszomorít,ahogy ott áll a sarkon az esőben,és integet…