Mérhetetlenül unta az életét.Unta a vizezett sör csapolását,unta a mogyoróhéj seprését a földről,unta azokat a slágereket ,amiket mindig,minden este berakott valaki a poros zenegépből.Unta a városi bunkókat,akik rajta legeltették a szemüket,és sosem felejtettek el valami trágársággal kedveskedni neki.Unta továbbá az undok főnökét,a konyhájában szaladgáló csótányokat,a heti kétszeri nagymosást,a heti háromszori hajmosást és a havi egyszeri nagytakarítást.Unottan kelt és unottan feküdt le aztán.
Egy dolgot szeretett csak a világon: az operát.Ha hazaért(nem kellett messze mennie) mindig felrakott egy régi lemezt és a foteljában ülve hallgatta elmerülten,könnyes szemmel,órákig.
Évente kétszer kapott szabadságot,egyszer karácsonykor,amikor hazautazott a családjához(édesanyjához és három öccséhez) egy még kisebb kisvárosba,és egyszer nyáron.Az az egy hét volt éve fénypontja.Már három héttel előtte készült,kimosta,kivasalta,kiporolta,kicsiszolta,beillatosította és kiakasztotta a szekrényre a legszebb(egyetlen) elegáns ruháját.Azután,ha csak arra tévedt a tekintete(ami elég gyakran megesett) összeugrott a gyomra az örömtől.Készült a nyári operába,amit egy viszonylag új kezdeményezés után mutattak be a fővárosban.Paula nem volt nagy szakértő,nem tudta megkülönböztetni Mozartot Haydn-től,nem tudta volna megmondani,melyik opera miről szól,egyszerűen csak hallgatta az áriákat elbűvölve,tágra nyílt szemekkel.
Történt egyszer,hogy miután hazaért a fővárosból,és feltöltődve a zene varázslatával,munkába állt,egy elegáns úr tévedt be a késdobálóba,és foglalt helyet a bárpultnál.Paula azzal szórakoztatta magát a véget nem érő,unalmas órákban,hogy a betévedt vendégeket analizálta.Most így elmélkedett magában:" Negyvenes,elvált,azt hiszi,hogyha a pár tincs megmaradt haját átfésüli a tar koponyáján,20 évet letagadhat a korából.Valószínűleg pénzes,luxus prostituáltakhoz jár és kezdő alkoholista.Ma sincs szerencsém".Miközben ezeket gondolta,az úr kért egy whisky kólát.Pár percel később valamelyik helyi nagymenő felrakta a "Csörgesd,babám" című slágert és ropni kezdte egy igen csinos lánnyal.Paula a szívében sóvár vágyakozással gondolt az operában átélt csodás 3 órára,és nagyot sóhajtott.Az úr felkapta a fejét.Félrehúzta a száját és így szólt Paulához:
-Borzalmas.Igazán játszhatnának valami igényeset.Egy opera részletet,vagy valami hasonlót.Attól lenyugodnának az emberek,és mindenki boldogabb lenne.
Paula szíve nagyot dobbant.Lélegzete egy pillanatra elakadt,hiszen sosem hallotta ebben a városban még senki szájából az opera szót.Nem szólt semmit,csak ledobta a mosogató szélére a törlőkendőt,és felszalad a lakásába.Nemsokára a kedvenc lemezeivel a kezében tért vissza.Odaadta őket az idegennek.Kicsit félt,hogy megkérdezi,miért ezeket kedveli a legjobban,hiszen erre a kérdésre nem tudott volna válaszolni.Az úr először döbbenten mérte végig a pincérnőt,majd a lemezeket tanulmányozta és hümmögött.Végül így szólt:
-Úgy néz ki,hogy gyöngyszemre bukkantam a homoktenger közepén.
Ezután órákig beszélgettek.Kiderült,hogy az úr,hívjuk John-nak,csak pár napra érkezett a városba,üzleti céllal.Paula nem tévedett,elvált volt,és mint John elismerte,szabadidejében néha meglátogatott prostituáltakat.És,habár alkoholista nem volt,esténként néha megivott 1-2 felest.A további napokban meglátogatta még párszor Paulát a kis kocsmában,majd mikor indulnia kellett,címet cseréltek.
Egy hét múlva Paulának csomagja érkezett.A legújabb Mozart-Varázsfuvola felvétele volt.A kisvárosi pincérnő olyan örömet érzett,amit még életében soha.Egy hét múlva érkezett a következő lemez,és aztán a következő.Paula mindig csak annyit válaszolt,hogy:"Köszönöm,rendkívül élveztem." ,de valahányszor nyílt az ajtó,ő izgatottan kapta oda a fejét.Takarítás vagy mosogatás közben a legújabb opera dallamát dúdolta mosolyogva.Izgatottan nézte meg minden nap a postáját.Paula egyszerű nő volt,de azt ő is érezte,hogy a poharát teletöltötte valaki.Aztán egyszer nyílt az ajtó,és John lépett be rajta,kezében legalább öt lemezzel.Paula úgy érezte,a víz kicsordul a poharából,és így is volt,a vizezett sör,amit éppen csapolt,túlcsordult,és sárgán csöpögött a piszkos mosogatótálba.
Évente kétszer kapott szabadságot,egyszer karácsonykor,amikor hazautazott a családjához(édesanyjához és három öccséhez) egy még kisebb kisvárosba,és egyszer nyáron.Az az egy hét volt éve fénypontja.Már három héttel előtte készült,kimosta,kivasalta,kiporolta,kicsiszolta,beillatosította és kiakasztotta a szekrényre a legszebb(egyetlen) elegáns ruháját.Azután,ha csak arra tévedt a tekintete(ami elég gyakran megesett) összeugrott a gyomra az örömtől.Készült a nyári operába,amit egy viszonylag új kezdeményezés után mutattak be a fővárosban.Paula nem volt nagy szakértő,nem tudta megkülönböztetni Mozartot Haydn-től,nem tudta volna megmondani,melyik opera miről szól,egyszerűen csak hallgatta az áriákat elbűvölve,tágra nyílt szemekkel.
Történt egyszer,hogy miután hazaért a fővárosból,és feltöltődve a zene varázslatával,munkába állt,egy elegáns úr tévedt be a késdobálóba,és foglalt helyet a bárpultnál.Paula azzal szórakoztatta magát a véget nem érő,unalmas órákban,hogy a betévedt vendégeket analizálta.Most így elmélkedett magában:" Negyvenes,elvált,azt hiszi,hogyha a pár tincs megmaradt haját átfésüli a tar koponyáján,20 évet letagadhat a korából.Valószínűleg pénzes,luxus prostituáltakhoz jár és kezdő alkoholista.Ma sincs szerencsém".Miközben ezeket gondolta,az úr kért egy whisky kólát.Pár percel később valamelyik helyi nagymenő felrakta a "Csörgesd,babám" című slágert és ropni kezdte egy igen csinos lánnyal.Paula a szívében sóvár vágyakozással gondolt az operában átélt csodás 3 órára,és nagyot sóhajtott.Az úr felkapta a fejét.Félrehúzta a száját és így szólt Paulához:
-Borzalmas.Igazán játszhatnának valami igényeset.Egy opera részletet,vagy valami hasonlót.Attól lenyugodnának az emberek,és mindenki boldogabb lenne.
Paula szíve nagyot dobbant.Lélegzete egy pillanatra elakadt,hiszen sosem hallotta ebben a városban még senki szájából az opera szót.Nem szólt semmit,csak ledobta a mosogató szélére a törlőkendőt,és felszalad a lakásába.Nemsokára a kedvenc lemezeivel a kezében tért vissza.Odaadta őket az idegennek.Kicsit félt,hogy megkérdezi,miért ezeket kedveli a legjobban,hiszen erre a kérdésre nem tudott volna válaszolni.Az úr először döbbenten mérte végig a pincérnőt,majd a lemezeket tanulmányozta és hümmögött.Végül így szólt:
-Úgy néz ki,hogy gyöngyszemre bukkantam a homoktenger közepén.
Ezután órákig beszélgettek.Kiderült,hogy az úr,hívjuk John-nak,csak pár napra érkezett a városba,üzleti céllal.Paula nem tévedett,elvált volt,és mint John elismerte,szabadidejében néha meglátogatott prostituáltakat.És,habár alkoholista nem volt,esténként néha megivott 1-2 felest.A további napokban meglátogatta még párszor Paulát a kis kocsmában,majd mikor indulnia kellett,címet cseréltek.
Egy hét múlva Paulának csomagja érkezett.A legújabb Mozart-Varázsfuvola felvétele volt.A kisvárosi pincérnő olyan örömet érzett,amit még életében soha.Egy hét múlva érkezett a következő lemez,és aztán a következő.Paula mindig csak annyit válaszolt,hogy:"Köszönöm,rendkívül élveztem." ,de valahányszor nyílt az ajtó,ő izgatottan kapta oda a fejét.Takarítás vagy mosogatás közben a legújabb opera dallamát dúdolta mosolyogva.Izgatottan nézte meg minden nap a postáját.Paula egyszerű nő volt,de azt ő is érezte,hogy a poharát teletöltötte valaki.Aztán egyszer nyílt az ajtó,és John lépett be rajta,kezében legalább öt lemezzel.Paula úgy érezte,a víz kicsordul a poharából,és így is volt,a vizezett sör,amit éppen csapolt,túlcsordult,és sárgán csöpögött a piszkos mosogatótálba.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésegyszerűen,csodálatos.
VálaszTörlésóó nagyon köszönöm:)
VálaszTörlés