Lélek.

A lélek apró rezdülései a legfontosabbak.Amikor mosolyogsz,vagy megölelsz valakit,de ezek csak apró,esetlen próbálkozások arra,hogy kimutasd,mit érzel.Amikor megérzel valami szépet,és a lelked egy ritmusra dobog vele.Hallod az eső kopogását,érzed a nyitott ablakon beáramló ázott fű illatát,és elképzeled,ahogy egy réten állsz és elázol.Mert egyszer régen azt mondta neked valaki,hogy ettől megnőssz.Nem is hazudott akkorát,hiszen megnő benned valami,ott belül,amikor megérted az eső énekét.Hogy aztán szomorúan sziszegve szabaduljon ki a szádból sóhajtás formájában,amikor már csak idegesítő háttér zajnak érzékeled az eső játékát a tetőn.De az a pillanat,amikor a takaró alá bújva fél álomban érzed egy pillanatig,hogy szeretsz valakit,vagy valamit,és hogy ez a tökéletes pillanat arra,hogy valami boldogat álmodj...akkor belélegezted valaki eleresztett rezdülését,és pont úgy,hogy együtt dobbanjon a tieddel...Vagy amikor a hajad a füled mögé simítod,és a szemedbe sütő nap aranyra festi a szempillád,akkor szépnek érzed magad a napsugárral együtt,és akkor mások is szépnek látnak...