Fél-magány.

Volt egyszer egy kislány.Ez a kislány nem értette.Nem értette,hogy hogy lehet,hogy a napja első felében magányos.Nem figyelnek rá,nem hallgatják meg,levegőnek nézik.A napja első pár órájában magányosan kóválygott,nagyon próbált megfelelni,de nem ment.Amint viszont hazaért,kedves emberekre,barátokra talált,akik szerették és akiket érdekelt.Nem tudta felfogni,miért ez a különbség,amikor ő mindig ugyanaz az ember,és-ezt már korábban megtanulta-az emberek is jórészt ugyanolyanok.Próbálkozott-elutasították.Adott és figyelt,és,nos hát ezt nem utasították el,de egy idő után ez sem tette boldoggá.Így a lány elkezdett naplót írni,naplót,amit bárki elolvashatott.Vágyott a megértésre,az elismerésre,hiszen boldogtalanul vergődött a fél-magányban.A naplójára érkeztek visszajelzések.Páran ígérték,hogy megváltoznak.De ez nehéz,főleg ha nem akar,vagy nem tud az ember.A kislány látta,hogy semmi sem történek,minden ugyanolyan marad,hiába hitegették.Ez dühítette,elszomorította,de legalább már tudta.Hogy ez az ő élete rendje.Egyensúlyba kell hozni a reggeleket a délutánokkal.Így a kislány minden nap úgy kel fel,hogy már előre boldog a nap második fele miatt,aztán egyedül üldögél,és mosolyogva azokra gondol,akik majd őt felhívják,ha hazaér,akik meghallgatják a véleményét és akik nem vágnak a szavába.Rájött,hogyha azt mondogatja magában,hogy "már csak egy év" gyorsabban repül az idő.Ez a kislány már csak az estéket és a hétvégéket várja,amikor együtt lehet azokkal,akik őt szeretik,és akiket szeret.Ez a kislány már boldog,és írja tovább a naplóját,de már nem a megértés vagy az elfogadás miatt(hiszen akik fontosak,azok enélkül is megértik) hanem az önkifejezés miatt.

A www.lizainthesky.freeblog.hu -címről költöztem ide.Az a blogom is megmarad,mert szeretem,csak nem lehet kezelni.